Menu

Múltunk

Sávolyban az Archeosztráda Kft. 2003-ban végzett terepbejárásokat a község Településrendezési Tervéhez szükséges Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány elkészítéséhez. A terepbejárások során a Basa-réti-dűlőn és a Kerekes-kúti-dűlőn a szántóföldön található őskori, római kori leletek sűrűsödése jelezte a régészeti lelőhelyeket.

A spanyol érdekeltségű Sedesa Obras Y Servicios Magyarországi Fióktelep 2008-ban, Sávolyban kezdte meg a Balatonring építését. Az építéssel járó földmunkák mind a két lelőhelyet érintették. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és a SMMI munkatársai próbafeltárást végeztek a két lelőhelyen. A próbafeltárás során szórványos őskori és római kori telepnyomokat találtak.

 

A Balatonring építése 2009-ben folytatódott. A pálya egész területén végeztek földmunkát. A földmunkáknál a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat biztosított régészeti szakfelügyeletet. A pálya több részén szórványos őskori, római és középkori telepnyomokat azonosítottunk. A szakfelügyelet keretében feltártuk és dokumentáltuk a szórványos telepnyomokat mutató lelőhelyeket. A Basa-réti és a Kerekes-kúti-dűlőkön a földmunkák során intenzív római kori telepnyomokat észleltünk, a régészeti objektumok és a leletanyag mindkét helyen koncentráltan jelentkezett, így a területnek a Sávoly-Balatonring 7. számú lelőhely nevet adtuk.

Sávoly-Balatonring 7. számú lelőhelyen 2009. november 5 – 2009. november 30. között megelőző feltárást végeztünk. A feltárás során egy Kr. u. III-IV. századra datálható római kori telep részletei, továbbá őskori szórványleletek kerültek napvilágra.

A lelőhelyen összesen 478 objektumot tártunk fel. Az objektumok között földbe mélyített, szabálytalan, és téglalap alakú házak, tároló- és hulladékgödrök, kutak, szabadtéri tűzhelyek, kenyérsütő - és kerámiaégető kemencék, árkok, csontvázas sírok voltak.

A római kori telepen több figyelemreméltó régészeti objektum és emlékanyag említhető meg. A 422. objektum egy öt tüzelőrostélyos kemence. A kerek alakú, agyag rudakból sugarasan épített öt tüzelőrostélyú kemencén rontott, deformált római korú edényeket találtunk. A kemencéhez fűtőgödör csatlakozott. Hasonló típusú kemencéket tártak fel a Pilismarót-malompataki kiserődnél (B. Bónis Éva: A Pannóniai római fazekaskemencék. In: Iparrégészet Égetőkemenék. Industrial Archaeology Kilns and furnaces. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Történelmi Szakbizottsága VEAB Értesítő. Sopron, 1980. július 28 – 30., Veszprém, 15-16.).

A telep keleti részén temetkezéseket, két nő és két gyermek csontvázát tártuk fel ettől nem messze egy K-NY-i tájolású, jó megtartású női sír került elő. A nő koponyája közelében egy fülbevaló volt. A lelőhelyen több földbe mélyített, szabálytalan, és téglalap alakú, belső kemencés, patics omladékos házat és cölöpszerkezetes felszíni építményt figyeltünk meg. Kő és tégla alapozású épület nyomaira nem bukkantunk. A hulladékgödrök egy részében és a félig földbe mélyített gödörházak betöltésében nagyszámú tegula töredéket találtunk.

A 395. objektum valószínűleg hulladékkal betemetett kút lehetett. A kútban tegulák, emberi koponya és 35 darab római kori érem volt. A 395. objektum 851. számú betöltéséből előkerült kisbronzok (Crispus, Helena, I. Constantin, II. Constantin veretei) Kr. u. 320-350 közé keltezhetőek. Az érmék Ticinum, Siscia, Heraclea, Thessalonica, Constantinople, Antiochia verdéjéből származnak.

A feltárás egész területén műszeres leletfelderítést végeztünk, mely során megközelítőleg 700-800 darab fémleletet (arany fülbevaló, ezüst gyűrű, hagymafejes fibula, ládikaveret, ágvágó, olló stb.) találtunk.

A fémleletek többsége érem volt. Az éremforgalom a Kr. u. III. század közepétől a IV. század végéig terjed, mely főleg a sisciai verde működéséhez köthető.

Igazán érdekes leletre leltünk a 218. objektum 460. számú betöltésében: II. Julianus (360-363) uralkodása alatt vert, bikát ábrázoló, átlyukasztott érmet találtunk.

A fémleletek közül főleg hagymafejes és madár alakú fibulák említhetők. Somogy megyében Balatonlelle-Kenderföld, Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőalja dűlőn (Hajdú Ádám szóbeli közlése) került elő hasonló, galamb alakú fibula. A lelőhelyen a hagymafejes fibulák korai és késői típusai is egyaránt megtalálhatóak.

A kerámiaanyagban kiterjedt kapcsolatokat jelezhetnek a terra sigillaták. A 149. objektum, 306. számú betöltésében Westendorf (?) műhelyben készített terra sigillata volt. A sigillata oldalán lépegető páva van.

A 114. objektum, 236. számú betöltéséből egy Aquincum-gázgyári fazekas telepről származó, bepecsételt, levélmintás tál; a 379. objektum, 815. számú betöltéséből egy katona tál töredékei kerültek elő.

Gutay Mónika

A felhasznált irodalom:

B. Bónis Éva. 1981. A Pannóniai római fazekaskemencék. In: Iparrégészet Égetőkemenék. Industrial Archaeology Kilns and furnaces. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Történelmi Szakbizottsága VEAB Értesítő. Sopron, 1980. július 28 – 30., Veszprém, 15 – 16.